Pontosan fél évezreddel ezelőtt, 1526. augusztus 29-én vívta meg a Magyar Királyság történetének egyik legmeghatározóbb ütközetét I. Szulejmán szultán oszmán seregével. A mindössze néhány óra alatt lezajló mohácsi csata egy uralkodó halálát és a középkori magyar államhatalom összeomlását hozta el, megalapozva egy másfél évszázados hódoltsági korszakot és az ország három részre szakadását.
A veszteség mellett a nemzeti megmaradásra, a történelmi helytállásra és az újrakezdés erejére fókuszál a Mohács 500 emlékév hivatalos rendezvénysorozata. A fél évezredes évforduló alkalmából Mohács belvárosában és a Sátorhelyi Nemzeti Emlékhelyen tartanak állami és egyházi megemlékezéseket, ünnepélyesen elhelyezve a csatában elesettek csontereklyéit is.
A délelőtti programok a mohácsi Széchenyi téren vették kezdetüket, itt Magyar Péter miniszterelnök tartott ünnepi beszédet a Nemzeti Filharmonikusok kórusának kíséretében.
„Ha csak Mohácsra tekintenének dacos magyarokat, a „mégis megmaradás” szimbólumaként látnák ezt a gyönyörű várost. De látnák, hogy ma már béke honol ezen a földön, amelyet minden egyes nap megőrzünk és megbecsülünk. És nem felednénk megmutatni nekik, hogy ahogy 500 éve, úgy ma is sokszínű vidék ez. Talán büszkék lennének a város és hazánk kultúrájára, az itt működő felekezetekre, intézményekre, civil szervezetekre, a világhíres Busójárásra is. Büszkék lennének arra, hogy ez a város évszázadok óta példát mutat Európának a magyarok, horvátok-sokácok, bunyevácok, szerbek és svábok békés együttélésével” – fogalmazott.
A program hivatalos állami és katonai tiszteletadással, az újonnan kialakított kápolna megáldásával, valamint az elhunyt harcosok földi maradványainak altemplomi elhelyezésével és koszorúzásával zárult.
Amikor 1526 késő nyarán a mintegy 25 ezer fős keresztény haderő felállt a Duna menti síkságon, a hadvezetés, élén a fiatal, mindössze húszéves II. Lajos királlyal és Tomori Pál kalocsai érsekkel egy mindent eldöntő, megelőző csapásra készült. A stratégia alapja az volt, hogy a még menetből érkező, fáradt oszmán előhadat egyetlen elsöprő nehézlovas rohammal megroppantják, mielőtt a szultán teljes, 60–70 ezer fős serege és félelmetes tüzérsége felállhatna a csatamezőn.
A délután három óra körül megindított támadás kezdetben sikereket hozott: a magyar nehézlovasság áttörte a hadtest vonalait, a lendület azonban hamar megtört. A fegyelmezetten hátráló oszmán erők mögött feltárult a szultáni tüzérség és a janicsárok lőfegyverekkel védett, összeláncolt ágyúkból álló védelmi vonala.
A pusztító ágyútűz és a török muskétások sortüze felmorzsolta a lovasrohamot, a hátulról beérkező anatóliai hadtest pedig bekerítette a magyar szárnyakat.
A csata alig másfél-két óra leforgása alatt véres mészárlássá és pánikszerű meneküléssé változott. A magyar politikai és egyházi elit színe-java a harcmezőn maradt: Tomori Pál érsek, Szalkai László esztergomi érsek, öt püspök, számos főúr és több ezer katona vesztette életét. Maga a király, II. Lajos a megáradt Csele-patakba fulladt, miközben lovával a visszavonulást próbálta fedezni.
Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása
A modern történetírás az elmúlt évtizedekben egyébként árnyalni kezdte az úgynevezett mohácsi vész mítoszait. A korábbi narratívákkal ellentétben a kortárs kutatások inkább arról szólnak, a döntés a csata vállalásáról nem puszta felelőtlenségből született: az ország kincstára kimerült, a nyugati segítség elmaradt, a csapatszállítási logisztika pedig nem tette lehetővé a további halogatást.
A magyar sereg fegyelmezett, taktikus harcot vívott egy olyan kora újkori szuperhatalommal szemben, amely akkoriban mind létszámban, mind tüzérségi technológiában a világ legfejlettebb haderejének számított.
Bárhogy is történt, Mohács jelentősége nem merül ki a hadtörténeti vereségben. A király utód nélküli halála azonnali trónharcokhoz, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd kettős királyválasztásához vezetett, ami végül megpecsételte a Királyság sorsát.
Az éppen ötszáz évvel ezelőtti délután tehát amellett, hogy egy virágzó középkori birodalom végét jelentette, kezdetét vette egy olyan korszak is, amely évszázadokra meghatározta a Kárpát-medence népeinek etnikai, gazdasági és kulturális fejlődését.
Képek: Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása, Mohács 500 Facebook
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
